|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 25 találat | lapozás: 1-25 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Vári Fábián László 1993. október 16.Agyagfalván okt. 16-án tudományos ülésszakon emlékeztek az 1848-as székely nemzeti gyűlésre, majd okt. 17-én zajlott le az ünnepi megemlékezés. Dr. Csiha Kálmán, az erdélyi református egyházkerület püspöke tartotta az istentiszteletet, majd rajta kívül beszédet mondott Egyed Ákos professzor, Csörgits József, a Magyarok Világszövetsége nevében, Duka Zólyomi Árpád, a szlovákiai Együttélés parlamenti képviselője, Vári Fábián László /Kárpátalja/, Sántha Pál Vilmos, Hargita megye tanácselnöke és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A koszorúzás után dr. Demény Lajos történész olvasta fel az 1848-as székely nemzeti gyűlés szellemében fogant felhívást. A résztvevőkhöz levelet intézett dr. Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok elnöke. /Oláh István: Agyagfalva, 1993. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Felsorolni is hosszas volna azoknak a helységeknek, szervezeteknek és intézményeknek a nevét, amelyek koszorút helyeztek el az emlékműnél, Székelyudvarhely képviseletében dr. Ferenczy Ferenc polgármester koszorúzott. A mintegy kétezer egybegyűltet a Himnusz elhangzása után Vinczellér Árpád, Agyagfalva polgármestere üdvözölte. A beszédek elhangzása után felhívást olvasott fel Demény Lajos egyetemi tanár. A felhívás a fiatalokhoz fordul: térjenek vissza szülőföldjük birtokba vételére, megművelésére, merjék vállalni a földművelést, mert benne találhatnak családjaik számára megkapaszkodást. /Polgármesteri Közlöny (Székelyudvarhely), okt. 21./1995. november 11.Nov. 11-én Szatmárnémetiben a Kölcsey Kör és az Északi Színház Harag György Társulata rendezésében rendhagyó színházi estet tartottak a "Néppel tűzön-vízen át?" címmel. A meghívott vendégek a Kárpát-medence kortárs magyar irodalmának a közéletben is szerepet vállaló kiemelkedő személyiségei voltak: Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke, a pozsonyi Dobos László, az MVSZ alelnöke, Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Vári Fábián László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke. Állásfoglalások, vallomások hangzottak el. Újból megfogalmazták: a magyar nemzeti közösségek sürgető feladata az autonómiaformák kivívása. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 13., 660. sz./ Dobos László kifejtette: "A Trianon óta eltelt idő engedékenységre kényszerítette a határon túli magyarságot. Minden egyezkedés a hatalommal a mi kárunkra történt. De nem lehet tovább a magunk kárára egyezkedni, nem hátrálhatunk tovább, nincs hova hátrálnunk. Ha csak nem saját halálunkba, amelyet a szlovák nyelvtörvény és a román tanügyi törvény készít számunkra. A határon túli magyarság sorsa, küzdelme fennmaradásáért az egész magyarság ügye kell legyen." Dobos László úgy látja, hogy a magyar kormány politikai cselekvése a határon túli magyarság érdekvédelmében erőtlen, ernyedt, s ezt kihasználják az érintett országok vezetői. Dudás Károly még kategorikusabban fogalmazott: a vajdasági magyarságnak jelen pillanatban nincs anyaországa! Markó Béla Dél-Tirolban járt, ahol az autonómia negyven éves kemény munka eredménye. Csoóri Sándor kifejtette: "Nem csak azt várom, hogy Magyarország szót emeljen a határon túli magyarság érdekében, de azt is, hogy a határon túli magyarság elmondja véleményét az anyaországi állapotokról." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./1999. július 7.A Kárpát-medence számos magyar irodalmi társaságát magába tömörítő ITÁSZ idei nyári vándorgyűlését Fehérgyarmaton tartották. A városháza dísztermében N. Pál József irodalomtörténész és Pálffy G. István Czine Mihályra emlékezett, majd Bíró Zoltán (szegedi JGYTF) Harmadik út című előadása következett. Varga Domokos író Móricz Zsigmond, a Kelet Népe és a népi írók című előadása és közgyűlés zárta a napot. Júl. 3-án a szatmárcsekei református templomban Kulin Ferenc irodalomtörténész Kölcsey időszerűségéről tartott előadást, Bertha Zoltán irodalomtörténész a transzilvanizmusról, Medvigy Endre irodalomkutató, az ITÁSZ elnöke Nyírő Józsefről értekezett. Júl. 4-én vasárnap Beregszászon Vári Fábián László a kárpátaljai irodalmat ismertette, utána Zubánics László, a Beregi Hírlap /Beregszász/ főszerkesztője kalauzolta a városba és Munkács várába a vendégeket. /Irodalmi társaságok találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./1999. július 28.Petőfi Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából a Magyar PEN Klub, Román PEN Klub és a Romániai Magyar PEN Klub július 30. és augusztus 1. között nemzetközi írótalálkozót rendez Marosvásárhelyen, Segesváron, illetve Fehéregyházán és Székelykeresztúron. Július 31-én a résztvevők jelen lesznek a fehéregyházi ünnepségen és megkoszorúzzák az újonnan felavatott Petőfi-szobrot, majd Székelykeresztúron felkeresik a Gyárfás-házat, ahol a költő utolsó estéjét töltötte, 20 órakor irodalmi estet tartanak a keresztúri múzeum nagytermében. Augusztus 1-jén Marosvásárhelyen kerekasztal-beszélgetés során a költészet, az irodalom mai hivatásáról lesz szó. A nemzetközi írótalálkozón - többek között - jelen lesznek Konrád György, a Nemzetközi PEN alelnöke, Hubay Miklós, a Magyar PEN Klub elnöke, Ana Blandiana, a Román PEN Klub elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Bányai János, Kontra Ferenc, Toldy Éva (Jugoszlávia), Dobos László (Szlovákia), Váry Fábián László (Ukrajna), Dávid Gyula, Egyed Emese, Farkas Árpád, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kelemen Hunor, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Lászlóffy Aladár, Markó Béla és Sütő András. /Nemzetközi írótalálkozó a Petőfi- évfordulón. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./2001. augusztus 16.Aug. 4-én Turistvándiban tartott összejövetelt a Hármashatár Irodalmi Társaság /HIT/. A találkozón megtárgyalták az irodalmi társaság készülő új antológiája körüli teendőket, melynek szerkesztését a kárpátaljai Vári Fábián László vállalta el, és megszavazták új tagok felvételét. A HIT következő találkozóját szeptember végén, október elején tartja Kárpátalján. /Hármashatár Turistvándiban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./2001. augusztus 24.Tradíciója van már a magyarózdi találkozóknak, melyet a Horváth István Alapítvány 1993-tól rendez meg a költő Horváth István szülőfalujában. Az idei találkozó szept. 1-jén lesz. A költő lánya, Horváth Arany közölte: az idei találkozó témája nemzeti sors és irodalom. Nemzetben gondolkodó, határon belül és határon túl élő írókat hívtak meg, Magyarországról: Csoóri Sándor, Görömbei András, Pomogáts Béla, Pálfy G. István (a szimpózium moderátora) Felvidékről: Dobos László, Vajdaságból: Dudás Károly, Kárpátaljáról: Vári Fábián László, Erdélyből: Ferenczes István, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Nagy Pál, Sütő András. Harmincegy évvel ezelőtt jelent meg Horváth István Magyarózdi toronyalja című könyve. Az idén is a torony aljában, a parókián gyűl össze az emlékező társaság. A toronyalatti dombon fogják fel állítani a marosvásárhelyi - de a szomszéd faluban született - Hunyadi Lászlónak a költőről készített szobrát. /(Csomafáy Ferenc): Magyarózdi Találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./2001. szeptember 3.Szept. 1-jén Nemzeti sors és irodalom címen írótalálkozóra került sor Magyarózdon. A Horváth István-emlékmű felavatásával egybekötött ünnepségen sok anyaországi és határon túli magyar irodalmi személyiség vett részt. Erdélyből jelen volt Kötő József EMKE-elnök, Cseke Péter, Fodor Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy Pál, Sütő András, valamint Czirják Árpád érseki helynök és Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze. Magyarországról Csoóri Sándor, Pálfy G. István és Pomogáts Béla a Magyar Írószövetség elnöke jöttek el. Kárpátalját Vári Fábián László képviselte. Horváth Arany, az 1977-ben elhunyt költő lánya és a Horváth István Alapítvány elnöke és alapítója nyitotta meg a megemlékezést. Kötő József vette át a szót. "Horváth István tornyában megkonduló harang szavára összegyűltek a Kárpát-medencei magyarság próféta lelkű alkotói, akiknek fülük van a harangszóból kicsengő üzenet meghallására. Itt Erdélyben, Magyarózdon a transzszilván szellem jegyében összesereglettek azok, akik hisznek történelmi küldetésükben. Az összegyűlteknek pedig együtt kell hinniük a költővel: "...Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!"" - mondotta. Horváth István költő a diktatúra áldozata volt. Életének utolsó évtizedében állandó megfigyelés alatt tartották, halála nem egyszerű baleset volt, szándékosan gázolták el a szekuritáté emberei. A beszédek a templomkertben felállított szobornál folytatódtak. A Hunyadi László készítette emlékműre felavatása után koszorúkat helyeztek el. A sírkőre emlékeztető fehér kőtáblán domborműplakett őrzi a költő képmását és nevét. A találkozás végén összeállított zárónyilatkozatban a következők állnak: "...nem az emlékezés, hanem a sorsunk által kikényszerített, de eddig igazában meg nem talált utak keresése volt tanácskozásunk fő célja." A marosvécsi találkozó óta" erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége. Az 1989 és 1990 óta történő változások többnyire immár a szabadság jelszavával folytatták a lefokozást, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontását. Szavunkat épp azért emeljük fel, hogy a különböző, magyarságunk léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a továbbiakban ne csupán a politika sokszor kényszerűen álságos követelményei, hanem a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak." /Valkai Krisztina: Utak keresése - Írótalálkozó Magyarózdon. Horváth István-emlékművet avattak fel a költő szülőfalujában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./ Sütő András abból indult ki, hogy a közelmúlt irodalomtörténetében van egy korszak, harminc-negyven esztendő, amelyet csak úgy elintéznek, teljesen üres foltként kezelnek, esztétikailag meg nem történt irodalmi szakasznak nyilvánítanak. - Horváth István (...) az értékteremtés évei után jutott egy olyan hosszadalmas periódusba, amely őt egyrészt költői mivoltában majdnem hogy porba tiporta, másrészt pedig olyan önvád korszakába sodorta, amely élete végéig tartott. A Horváth István-i önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől oly sokan kértek, valójában minden kérelem nélkül az ő verseiben és az ő 1960 utáni köteteiben tapasztalható, hangoztatta Sütő András. Csoóri Sándor esszéjét sokan és sokszor fogják majd idézni. - Évtizedeken át készültünk rá lélekben, hogy majd egyszer eljön a demokrácia, de sosem gondoltuk azt, hogy valójában egy absztrakciót várunk, hiszen annyi demokrácia van, ahány ország, ahány külön sorsú nép. A demokrácia az első pillanatoktól szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományával. Mire buzdított minket ez a hagyomány? Azt kalapálta belénk, hogy minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen. Olyan szorító, amelyben az író körmérkőzést játszik a társadalom minden szimbolikus szereplőjével, politikával, hatalommal, halállal, szerelemmel, a gyöngédség angyalával... Hogy a láthatóvá vált küzdelem végén a katarzis élményével ajándékozzon meg sokakat. Irodalom és társadalom természetesnek mondható feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta. Leginkább azzal, hogy a nagyrészt gyötrelmes kérdések megoldására sokkal tetszetősebb ajánlattal jelentkezett. A négyévenkénti szavazás ígéretével. A lélek forradalma helyett a szavazófülkék forradalmára hivatkozott. Ha a magyar irodalom századokon át nem vállalt volna olyan történelmi és politikai föladatokat, mint amilyeneket - kényszerűségből - vállalt, sose zuhant volna bele a demokrácia csapdáiba. Már csak azért sem, mert mindegyik megmaradt volna a maga külön pályáján, és nem próbál összevegyülni a másikkal. Tíz év után világosan látjuk, hogy ez a vegyülés lehetetlen. Ugyanis tűzről és vízről van szó. Az irodalom nem élhet meg például a nagyság szándéka és a hajlíthatatlanság feltételei nélkül. Vagyis: ábrázolhatja, de nem fogadhatja el az alkukat. A demokrácia viszont a kompromisszumokra épít. Az igenek és a nemek kidekázott darabjaira. Igazmondásra ösztönöz, lázít, miközben a mértékletesség mondatain töri a fejét. /Bölöni Domokos: Horváth Istvánra emlékeztek. Tűzről és vízről van szó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./2001. szeptember 10.A Horváth István Alapítvány által szervezett magyarózdi találkozón zárónyilatkozatot fogadtak el. Útkeresés volt a tanácskozás célja. Erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége, 1989 után folytatódott a lefokozás, a hagyományos, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontása. Felemelték szavukat azért, hogy a magyarság léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak. A demokrácia némely országban látszatokra épülő gyakorlata a magyarság számára a kis- és nagyközösségi autonómiák kiharcolásában nem hozott eddig eredményt. A pártpolitika mellett az össznemzeti érdekeket és értékeket képviselő kultúra távlatosságára kellene áttenni a nyomatékot. Visszaadni a valóságos értékek becsületét. A közösségteremtés, a sorsvállalás pátoszát. Csak az "újra öntudatra ébredt közösség tudhatja elfogadni azt a nemzetegységesítő gondolatot, melyet végre bátor kiállással képviselnek legjobb államférfiaink. Nincs olyan demokrácia, amely a kultúra értékeit ismerő közösség nélkül is működőképes." "A magyar nemzet huszadik századi megmaradása nem képzelhető el Kodály és Bartók, Illyés és Németh László, Benedek Elek, Kós Károly és Tamási Áron életművének hatása nélkül." Az aláírók: Czirják Árpád, Vári Fábián László, Fülöp G. Dénes, Pálfy G. István, Horváth Arany, Sütő András, Csoóri Sándor, Lászlóffy Aladár, Pomogáts Béla, Nagy Pál, Fodor Sándor, Cseke Péter, Kötő József. /Nemzeti sors és irodalom. A Magyarózdi Találkozó zárónyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./2001. november 7.A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma huszonegyedszer adományozta oda a Bethlen Gábor és a Tamási Áron Díjat, illetve a Márton Áron Emlékérmet nov. 5-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. A kuratórium döntése alapján 2001-ben Bethlen Gábor Díjban részesült Kanyar József történész, Lezsák Sándor költő és a kárpátaljai Vári Fábián László költő. Márton Áron Emlékérmet kapott Horváth Arany kolozsvári író, a Melbourne-i Magyar Központ és a Budapesti Vármegye Galéria. Tamási Áron Díjban részesült Nagy Pál erdélyi irodalomtörténész. - A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. Az ünnepségen jelen voltak a magyarországi és a szomszédos magyarlakta országok jeles értelmiségei és művészei. /A Bethlen Gábor Alapítvány díjainak átadása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./2001. november 29.Magyar Írószövetség 1061 tagjából 339-an vettek részt a Pesti Vigadóban tartott nov. 24-i közgyűlésen, s ebből 71 tag a határon túlról érkezett. A résztvevők már érkezéskor kézhez kapták Pomogáts Béla elnöki beszámolóját, amely kitér az irodalom rendszerváltás utáni autonómiájának, közéleti szerepvállalásának kérdéseire, illetve többközpontúságából adódó struktúrájára, melynek" köztársaságában" az anyaországi mellett szerepe van a romániai, szlovákiai, jugoszláviai, kárpátaljai, valamint a nyugati magyar irodalmaknak. A beszámoló kitért az irodalom plurális szervezeti életére, az írószövetség mellett létrejöttek más írószervezetek is. A gyűlésen részt vett és némileg kampányízűen szólalt fel Kovács László MSZP-elnök. Pomogáts Babits Mihályt idézve a "kettészakadt irodalomról", a magyar irodalom szekértáborokra szakadásáról szólt, szembeállítva azt határok fölötti egységével. Gálfalvi Zsolt fölemlítette, hogy a határon túli tagok negyedik alkalommal vesznek részt a közgyűlésen, amely minden évben ugyanazokkal a gondokkal szembesül. A közgyűlésen megválasztották a választmányt. A legtöbb szavazatot (234) Pomogáts Béla gyűjtötte be, őt Kalász Márton, majd Jókai Anna követték. Erdélyiek közül Lászlóffy Aladár nyerte a legtöbb szavazatot. További választmányi tagok Erdélyből: Kántor Lajos, Szilágyi István, Farkas Árpád, Gálfalvi György, Szőcs Géza, Bálint Tibor, a korábban áttelepültek közül pedig Csiki László és Beke György. Más régiókból való tagok: Gion Nándor, Balla D. Károly, Vári Fábián László. Az új elnököt a választmány 10-15 napon belül megválasztja. /(Gál Éva Emese): A Magyar Írószövetség közgyűléséről. 71-en a határon túlról érkeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./2003. július 18.2001-ben Ukrajnában 156,6 ezren vallották magukat magyarnak, közülük 151 500 fő Kárpátalján él. Ukrajnai magyar irodalomról valójában csak az 1950-es évek elejétől beszélhetünk, amikor Balla László és Kovács Vilmos első könyvei megjelentek. Balla László (1927) regényíróként vált ismertté Ukrajnában, művei orosz, ukrán, német, azerbajdzsán, csuvas, komi és oszét nyelven is megjelentek. Kovács Vilmos (1927-1977) verseit, regényeit, novelláit erő, szenvedély, igazságkereső bátorság, a népiesség és az egyetemesség-igény jellemzi. Az Ukrán Nemzeti Írószövetségnek Balla László, Szalai Borbála (1926), Füzesi Magda (1952) és Balla D. Károly (1957) személyében négy magyar tagja van. Balla László, Balla D. Károly, Dupka György (1952), Horváth Sándor (1957), Kőszeghy Elemér (1960), Füzesi Magda, Vári Fábián László (1951), Nagy Zoltán Mihály (1949), Fodor Géza (1950) a Magyar Írószövetség tagja. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek Sütő Kálmán (1910-1996), Kecskés Béla (1941-1996) és Skrobinec Jurij (1927-2001) is. Balla D. Károly és Vári Fábián László József Attila-díjas, Füzesi Magda Táncsics-díjas alkotó, Nagy Zoltán Mihály regény kategóriában a Sátán fattya című regényével 2000-ben Magyarországon elnyerte Az év könyve díjat. Az említetteken kívül szólni kell Penckófer János (1959) író, lapszerkesztő, Tárczy Andor (1954) író, lapszerkesztő, Zselicki József (1949) költő, Gortvay Erzsébet (1935) és Keresztyén Balázs (1949) irodalomtörténész, Fedinec Csilla (1968) pedagógiai és Zubánics László (1971) helytörténeti szakíró munkásságáról. Fogynak a kárpátaljai magyarság szellemi frontját alkotó értelmiség sorai, sokan az anyaországba költöznek. (Megjelent 2003-ban, a Veress Zoltán - Stockholm - és Dávid Gyula - Kolozsvár - szerkesztette, A szétszórtság arénája című kötetben.) /Füzesi Magda Magyar irodalom Ukrajnában. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 18./2003. szeptember 25.Harmadszor tartják meg szept. 23. és 28. között Székesfehérváron a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár és a Szent István Művelődési Ház szervezte Határon Túli Magyar Irodalom Hete nevű rendezvénysorozatot. Az irodalmi konferencián számos erdélyi, felvidéki, délvidéki, illetve anyaországi író, költő és irodalomkritikus vesz részt. A rendezvényt Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke nyitotta meg. "Szeretném, ha Székesfehérvár azzá válna a határon túli irodalom számára, ami Kisvárda a határon túli színházaknak" - mondta Bálint-Pataki József. Párbeszédet kell folytatni a szomszédos országok íróival, a szellemi élet személyiségeivel is - hangsúlyozta Pomogáts Béla irodalomtörténész. Az Illyés Közalapítvány elnöke felvázolta azokat a 19. és 20. századi törekvéseket, amelyek a megbékélést szolgálták. Szó esett többek között a Trianon utáni transzszilvanista törekvésekről, a 90-es évek próbálkozásairól. Dr. Arató Antal, a rendezvény főszervezője, a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár igazgatója elmondta, a konferencia célja az ismerkedés, a kapcsolatok létesítése mellett a határon túli magyar irodalom megismertetése az anyaországi olvasókkal. Átadták a Fel Fehérvárra! című irodalmi pályázat díjait a nyerteseknek: Gál Éva Emese Gyergyószentmiklósról, Gál Sándor Kassáról, az anyaországban élő Vári Fábián László és Stumf Benedek András Székesfehérvárhoz kapcsolódó élményeiket írták meg versben, illetve prózában. Kántor Lajos és Sebestyén Mihály is tartott előadást. /Antal Erika, Székesfehérvár: Fehérvár - az irodalom Kisvárdája. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./2005. február 16.A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./2005. március 11.A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./2006. május 6.Egerről minden magyar embernek Gárdonyi Géza híres regénye, az Egri csillagok jut eszébe legelébb. Magyari Lajos élete jó szerencséjének tartja, hogy vannak egri barátai, kik szíves invitálással s ezen is túlmenően jófajta szállásmesteri gondoskodással tisztelik meg a székely embereket. Az első közülük dr. Lisztóczky László tanár, aki a Honfoglalás utcai ,,rezidenciájában” szokta vendégül látni sepsiszentgyörgyi, udvarhelyi, marosvásárhelyi barátait. Hatalmas könyvtárszobája valóságos Kárpát-medencei unikum. Legemlékezetesebb vizitációja akkor volt, amikor a jó emlékezetű Hervay Zoltán festőművész és kiváló grafikusművész lánya, Hervay Katalin társaságában voltak ott, dr. Lisztóczky László tanár és a SMIKK (Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör) meghívására. Akkor, erdélyi, anyaországi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és nyugati szórványmagyarok találkoztak. /Magyari Lajos: Egri vitézek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./ Emlékeztető: Lisztóczky László több erdélyi antológiát állított össze: Isten kezében. Romániai magyar költők istenes versei /Castrum, Sepsiszentgyörgy, 1993/ Hazahív a hűség. Romániai magyar költők vallomásai a szülőföldről /Castrum, Sepsiszentgyörgy, 1993/ Versekben tündöklő Erdély. Magyar költők erdélyi verseinek gyűjteménye a Gyulafehérvári Soroktól mind a mái napig. Egybeszedte Szentimrei Jenő /Kolozsvár, 1941/ Az új, bővített kiadást gondozta Lisztóczky László /Castrum, Sepsiszentgyörgy, 1996/ Lisztóczky László az antológiát kibővítette az 1945 utáni költőkkel Illyés Gyulától, Csoóri Sándortól Tollas Tiborig, Vári Fábián Lászlóig, Kovács András Ferencig. A megmérő idő: az emberélet fordulói romániai magyar költők verseiben /Castrum, Sepsiszentgyörgy, 1996/ Hegyek, fák, füvek: romániai magyar költők versei a természetről /Castrum, Sepsiszentgyörgy, 1998/2009. augusztus 8.Huszadjára gyűltek egybe az emlékezők Sződemeteren a református templom előtt. Az idei Kölcsey-megemlékezés más szempontból is jubileumi volt: 165 éve annak, hogy a költő megalkotta a Hymnust Az idei rendezvény fő szónoka, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész „Kölcsey Himnusza Közép-Európából” címmel tartott előadást. Kiss Gy. kiemelte azokat a hasonlóságokat, amelyek megtalálhatók a közép-európai himnuszokban: ezen túl azonban Kölcsey alkotása azért is kilóg a sorból, mert a műfaja is himnusz. Nemzeti himnusz nélkül nem képzelhető el nemzeti identitás, a nemzeti identitásnak pedig a sors egészséges önkritikával való vállalására kell épülnie – mondta el az irodalomtörténész. A megemlékezés az immár hagyományos módon kezdődött: András Gyula magyar nyelven, Marcel Mirea pedig románul szavalta el a Hymnust. Az idei rendezvényen a szomszédos megyékből, Magyarországról és Kárpátaljáról is voltak résztvevők. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke megnyitóbeszédében elmondta: Kölcsey, illetve a Hymnus szellemiségéhez méltóan kell tiltakoznia a nemzetnek a szlovákiai magyarságot ért, anyanyelvhasználatot korlátozó intézkedések ellen. Erdei D. István parlamenti képviselő a tisztségviselő Kölcsey politikusi magatartásáról, szellemiségéről beszélt. Kifejtette: sajnos, az őszinteség, az elvek melletti kitartás hiányzik a mai politikusok többségéből. Kölcsey a politikát művészi szintre tudta emelni, és lemondott a jegyzőségről akkor, amikor az őt támogató párt nem tartott ki addigi elképzelései, elvei mellett, eközben a maiaknak nem számít csak az, hogy tagjai maradhassanak pártjuknak. Bár a programban nem szerepelt Vári Fábián László felszólalása, a József Attila-díjas költőnek szót adtak a szervezők: a Himnuszról, illetve annak összekötő, nemzetegyesítő szerepéről beszélt a kárpátaljai költő. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megbízott püspöke szerint amennyiben valóban hittel mondjuk azt, hogy „megbűnhődte már e nép…”, akkor Isten áldását magunkon tudhatjuk. /Fodor István: Kölcsey-megemlékezés Sződemeteren. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 8./2009. október 31.A XIV. Kárpát-medencei napok műsorait Szilaveczky Csilla állította össze. Olyan előadók szólaltak meg, akik őrállóként helyt álltak. Az ülést megnyitó dr. Koncz Gábor, az Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója S. Benedek András kárpátaljai származású irodalomtörténészt búcsúztatta. Az elhunytat a teljes Kárpát-medencei irodalmi élet legjelentősebb képviselői búcsúztatták. Az Ápoljuk, őrizzük és tartsuk meg anyanyelvünket c. irodalmi tanácskozást Tőkéczki László és a kárpátaljai Vári Fábián László előadása vezette be. A szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapját, a Katedrát Lacza Tihamér, a pozsonyi Pátria Rádió munkatársa mutatta be. A kárpátaljai Együtt c. folyóiratról, annak alapító főszerkesztőjéről, a tanácskozás napján eltemetett S. Benedek Andrásról Vári Fábián László és Dupka György beszélt. Univerzális kiadót hoztak létre a lap munkatársai számára, ezideig több mint száz szerzőnek jelentettek meg kötetet. Füzesi Magda és Lengyel János a Kárpátaljai Hírmondót ismertették. Másnap az Irodalmi kávéházban Csörgits József szólította a közelmúltban megjelent és a megjelenés előtt álló kötetek szerzőit. Itt kapott szót az erdélyi küldöttség is. Szabó Zsolt főszerkesztő a Művelődés folyóiratot mutatta be. Vasárnap, a Peremvidékek magyarsága c. szociográfiai műhelyek bemutatásában Teleki Júlia Hol vannak a sírok c. dokumentumgyűjteményéről beszélt. Hihetetlen, hogy milyen szörnyűségek történtek a Vajdaságban, szülőfalujukban a magyarokkal. Hihetetlen, hogy mindezekről, az 1944-es magyarellenes vérengzésről nem tud (nem akar tudni?) Európa. /Gáspár Attila: Írott szóval a megmaradásért. XIV. Kárpát-medencei napok. Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány, 2009. szeptember 25–27. = Művelődés (Kolozsvár), október/ S. Benedek András /Munkács, 1947. febr. 1. – Budapest, 2009. szept. 8./ számos önálló kötetben és tanulmányban foglalkozott Kárpátalja magyar irodalmával, történetével, kultúrtörténetével és néprajzával. Az Együtt című folyóirat alapító főszerkesztője volt 1965–1967-ig, Vezetője volt az ungvári Forrás Irodalmi Stúdiónak és a kárpátaljai magyar irodalmi-polgárjogi mozgalomnak.2010. április 24.Együtt, ErdélybenKárpátaljai írókaraván Az EMKE Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézete szervezésében lebonyolított Irodalmi karaván keretében Marosvásárhelyre látogat a kárpátaljai Együtt című folyóirat alkotói közössége. Meghívottak: Vári Fábián László költő, néprajzkutató és Zubánics László közíró, lapszerkesztő. A rendezvényre szerdán délután 6 órai kezdettel kerül sor a Bernády Házban – szólt a híradás az eseményről, amelyen – sajnos – szégyenletesen alacsony lélekszámú közönség tette tiszteletét. Ennek ellenére kellőképpen tartalmas és nívós beszélgetést szült a délutáni alkalom, annyi változással, hogy Zubánics László helyett Bakos Kiss Károly költő, a folyóirat kritikai rovatának szerkesztője érkezett Vásárhelyre, előbbi útlevélgondok miatt kénytelen volt otthon maradni. A beszélgetést Gálfalvi György, a Látó szépirodalmi folyóirat nyugalmazott főszerkesztője vezette, kérdéseiben a kárpátaljai lap múltjáról, az ukrajnai magyarság helyzetéről, irodalmáról érdeklődött, hiszen – mint mondta – az együvé tartozókat a határok el nem idegeníthetik. – A hatvanas évek végén az ungvári egyetem mellett alakult ki az a kör, amelyet az irodalom szeretete hozott össze – válaszolt elsőként Vári Fábián László Kossuth- és Bethlen- díjas költő, a Balassi-kard kitüntetés birtokosa, az Együtt szerkesztőbizottságának elnöke. – 1965-ben ez a diákkör egy kézzel írott és összefűzött, írógéppel sokszorosított, 35-40 oldalas folyóiratot hozott létre és terjesztett. ’67-ben betiltották, pedig ekkor már jó úton járt az ismertté válás felé értelmiségi körökben is. A diákok csoportja Kovács Vilmos köré csoportosult, majd ’67-ben létrehozta azt a kört, amely Forrás Stúdióként írta be magát a kárpátaljai magyar köztudatba. Ezt követően hosszú évtizedeken át nem volt Kárpátalján önálló magyar irodalmi folyóirat. Végül, két korabeli kísérlet után, 2002-ben született meg a döntés, hogy felélesztik a ’67-ben betiltott Együtt című lapot. Azóta folyamatosan megjelenik, igaz csak negyedévente, de 96 oldalon. Szépirodalommal foglalkozik, a versek, regényrészletek mellett tanulmányokat is közlünk, elsősorban kárpátaljai, vagy onnan elszármazott szerzőktől. Hála istennek van elegendő anyagunk. Odafigyelünk a felnövekvő nemzedékre, de a velünk egy sorsban lévő ruszin kisebbségre is, verseiket, balladáikat, népköltészetüket régóta fordítjuk. Hogy hogyan látjuk az egységes magyar irodalmat? A Magyarországra való odafigyelésünk folyamatos. A rendszerváltás után nagyon megélénkült a kárpátaljai magyar könyvkiadás, mert sok magyar civil szervezet könyvkiadóként is tevékenykedik. A rendszerváltást követően tagjaivá váltunk a magyar írószövetségnek, és noha a nagy távolságok miatt keveset járkálhatunk, folyton tájékozódunk. A magyar irodalom egységes, de vannak olyan specifikumai, amelyek bizonyos területekre jellemzők. A mi egyik ilyen specifikumunk a magyar férfiak 1944 őszén történt elhurcolása. Háromnapos munkára kérték fel őket, végül körülbelül 15-20000 magyar férfi pusztult el a sztálini lágerekben. Hatalmas trauma volt és nem is volt szabad beszélni róla. Kapcsolatunk az elmenőkkel – nem volt nyílt vitánk, ugyanakkor nem néztük jó szemmel a kivándorlást. De minden sors más, és voltak olyanok, akiknek tényleg el kellett menekülniük. Mint például Benedek András, akit a KGB üldözött el 1976-ban, vagy Balla Gyula, aki a katonaság elől menekült Budapestre. Ők végig támogatták, támogatják az otthon maradottakat. Persze, a megélhetés nehézségei, a kisebbségi sors, a politikai restrikciók miatt is sokan elmennek. Akik maradnak, azok közül sokan abban a tévhitben élnek, hogy gyermekeiket az állam nyelvén taníttatják. De a gyerek csak anyanyelvén szerezhet olyan biztos tudást, amelyre a későbbiekben alapozhat. Ezt sokan nem tudják, vagy nem akarják elfogadni, pedig az első áldozatot felvállalni kötelesség. Bakos Kiss Károly elárulta: versei kapcsán került az Együtt alkotói közösségébe. – 2005- ben jelentkeztem verseimmel a lapnál, a legutóbbi évfolyam óta vagyok a kritikai rovat vezetője, elsősorban a nálam is fiatalabb generációk között kutakodom. Tíz évig Budapesten éltem, ott végeztem el az egyetemet, de az első adandó alkalommal hazaköltöztem és most végre olyasmivel foglalkozhatok, amit szeretek és ami el is tart. A jó hangulatban zajló találkozó a résztvevők kérdéseire adott válaszokkal, majd a vendégek felolvasásaival zárult. Nagy Botond Népújság (Marosvásárhely) 2012. május 24.Nyirő József újratemetéseEmlékkonferenciával tisztelegtek az író előtt A székely apostol címmel emlékkonferenciát tartottak a Magyar Írószövetség budapesti székházában szerdán az 1953-ban Madridban elhunyt Nyirő József író újratemetése alkalmából. A konferenciát Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Bevezető előadásában rámutatott, hogy nincs olyan ország, ahonnan annyi "kiművelt emberfőt" üldözött el a "20. század két nagy pusztító izmusa", a nácizmus és kommunizmus, mint amennyit Magyarországról. A politikus példaként Wass Albertet, Tordas Tibort, Határ Győzőt, Püski Sándort és Gombos Gyulát említette. "Magyarországon a magyar hagyományok és a magyar észjárás szerinti írásművészet és művelődés mind a Rákosi-, mind a Kádár-korban tiltott irodalomnak minősült" – vélekedett, hozzátéve, emiatt a magyar közönség nem ismerhette meg olyan írók műveit, akiknek ma "megingathatatlan helye" van a magyar szépirodalomban, közoktatásban. Lezsák Sándor szerint ilyen Nyirő József is. Megjegyezte: az elüldözött alkotók a száműzetésben is írták műveiket, sokszor csak az asztalfióknak. Szerinte mindezt nem tették volna, ha nem bíztak volna igazukban, abban, hogy az utókor kárpótolja őket. "Az újratemetés alkalmat ad újrakezdésre, újraértékeléshez, újraszületéshez is" – szögezte le Lezsák, hozzátéve, hogy Nyirő József újratemetése jelképesen is lezárja száműzetését. "Szellemének a száműzetését még csak ezután kell felszámolni" – jegyezte meg, hozzátéve, hogy az író műveit meg kell ismertetni az ifjúsággal és azokkal a "százezrekkel", akik az 1990-ig tartó kultúrpolitika miatt nem találkozhattak alkotásaival. Lezsák Sándor úgy vélte, hogy az író rehabilitációját nem lehet csupán a könyvpiacra bízni, abban segítenie kell az államnak is, például filmadaptációk készítésével is. Emlékeztetett: az újratemetéssel Nyirő József végakarata teljesült. Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár előadásában négy erdélyi író, Tamási Áron, Wass Albert, Bánffy Miklós és Nyirő Jószef életútját hasonlította össze. Az államtitkár rámutatott arra, hogy az 1930-as éveket optimizmus, az elkészült és megjelent művek feletti öröm jellemezte mind a négy írónál. Felidézte, hogy a II. világháború és a század második fele "szétzilálta és megölte" mind a négy írót, valamennyiüket a szülőföldjüktől távol érte a halál. Csak ezután térhettek haza: elsőként Tamási Áron, majd Bánffy Miklós, Wass Albert, utolsóként pedig a mostani újratemetéssel Nyirő József "fenyvesei, forrásai közé". Szőcs Géza kiemelte: a halálukkor megvont "keserű mérleget" enyhítheti, hogy hőseik mindvégig az olvasóikkal voltak és vannak az 1930-as évek bizakodásával, önbizalmával, humorával, önérzetével, "átmentve számunkra a termékeny évek igézetét, megteremtve a kapcsolatot a halhatatlan szerzők és az örök olvasók között". Szőcs Géza hozzátette: hirdették és hirdetik, hogy noha az író maga múlandó, az irodalom örök. A konferencián Medvigy Endre és Pomogáts Béla irodalomtörténész; Mács József felvidéki magyar író, szerkesztő; Lakatos Mihály író; Tari István költő, író; Hegedűs Imre János és Márkus Béla irodalomtörténész; Skultéty Csaba író; Bertha Zoltán irodalomtörténész, kritikus és Vári Fábián László költő tartott előadást. Népújság (Marosvásárhely) 2012. november 24.Anyanyelvápolók ifjúsági parlamentje BudapestenHuszadik Ifjúsági Parlamentjét tartotta november 17-én az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Szervezete (ASzISz) Budapesten, a Baár-Madas Református Gimnázium dísztermében. A Georgius Aranka Társaságot és Erdélyt Csonta Réka, Török Karola és Széman E. Rózsa, valamint a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium növendékei képviselték. A parlament célja, hogy az ASzISz beszámoljon éves tevékenységéről a tagságnak, meghatározza a következő évi teendőket, valamint a szavazati joggal rendelkezők (minden 35 év alatti tag) ekkor választják meg az ifjúsági tagozat új vezetőségi tagjait. Emellett lehetőség nyílik, hogy a fiatalok is hozzászóljanak, s így megismerjék egymás munkáját. Közös éneklés és Terjéki Tamás levezető elnök megnyitója után elsőként Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének (ASz) társelnöke köszöntötte a parlament résztvevőit, kiemelve a november 13-i magyar nyelv napi megemlékezést, amelyen idén három elcsatolt régió képviselői is elmondták gondolataikat (Erdélyből Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke, Felvidékről Duray Miklós és Kárpátaljáról Vári Fábián László). Konrád Antal színművész a szép beszéd fontosságáról beszélt, mint mondta, társadalmi helyzetünkre, értékelésünkre nagy befolyással van, hogy hogyan beszélünk. Az anyanyelvápolás fontosságával kapcsolatosan megjegyezte, hogy a határon túli területeken egyáltalán nem magától értetődő az anyanyelv használata, néha szinte kiváltság, hogy magyarként lehet magyar nyelven beszélni. Matula Ágnes szerkesztő derűlátásra és bizakodásra buzdította a jelenlévőket a nehézségek ellenére is, többek között azért, mert az ASzISz és az Aranka Társaság ifjúsági tagozata között egyre szorosabb és aktívabb a kapcsolat. Kerekes Barnabás, az ASz társelnöke ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a hatpercesre rövidített és a Lyukasórába beágyazott Nyelvőrző, valamint a többi anyanyelvi műsor érdekében csak úgy lehet tenni valamit, ha továbbra is minél többen írnak levelet az MTVA vezetőinek és az Emberi Erőforrások Minisztériuma irányítóinak. Orosz Tamás titkár beszámolt a szövetség helyzetéről, szorgalmazva az összefogást más szervezetekkel, valamint emlékeztetett a hamarosan sorra kerülő tisztújító közgyűlésre. Vadász Zsuzsa, a Szóról-szóval társszerkesztője beszélt arról, hogy a Beszélni nehéz! műsor teljes archívuma megtalálható és kutatható lesz a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumában. A beszédek után került sor az ifjúsági vezetőség új tagjainak megválasztására. A parlament mind az öt jelöltet támogatta, így vezetőségi tag lett Balogh Ramóna, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, Gillich Katalin, a Baár-Madas Református Gimnázium 10. osztályos tanulója, Kerekes Zsolt, a Nyelvőrző egykori rendszeres játékosa, Nyerges Evelin, aki az utóbbi évek táborainak rendszeres résztvevője és Ponyokai Judit, a kisújszállási Szép magyar beszéd versenyek moderátora. A hozzászólások során a résztvevők többek között hallhattak a szövetség internetes jelenlétéről, amelyről Muszka Ágnes számolt be, kitérve a Magyar Nyelv Napjára, amely során az ASz közösségi oldalán olyanok találkozhattak az anyanyelvápolással, akik eddig talán nem is hallottak róla; bemutatkozott a rádi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium beszédművelő köre; valamint Brézai Zoltántól megtudhattak néhány információt a jövő évi tábor terveiről is. A rendezvény végén a parlament elfogadta az Ifjúsági Szervezet új határozati pontjait, amelyek között szerepel a nemzedékek közötti együttműködés élénkítésének terve, javaslat pályázatfigyelő csoport létrehozására, valamint tematikus évek szervezésére, amelyek köré épülnének a rendezvények. sz.e.r. Szabadság (Kolozsvár) 2013. október 9.EMNP: európai állásfoglalást kérhetnek a külhoni magyar pártok az autonómiárólKözösen kérhetnek európai szintű állásfoglalást az EU intézményeitől a külhoni magyar pártok a magyarlakta területek autonómiájának kérdésében - jelentette be Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke és Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja elnökségi tagja a Hitel-est elnevezésű sorozat kettős állampolgárságról és autonómiáról szóló kerekasztal-beszélgetésén szerdán Budapesten. Toró T. Tibor az MTI-nek elmondta, október 18-án Lendván tárgyalnak erről a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács keretében, ahol minden, a kérdésben illetékes határon túli magyar szervezet jelen lesz, és minden bizonnyal kidolgoznak egy közös stratégiát. Az EMNP elnöke a kerekasztal-beszélgetésen arról beszélt, hogy szeretnék elérni a Partiumban és Székelyföldön a magyarok számára az autonómiát, ennek érdekében politikai érdekérvényesítési eszközként tekintenek a háromszéki településekre október 27-re meghirdetett nagy székely menetelésre. Hozzátette, van olyan magyar politikai erő Erdélyben, amely nem a magyar autonómiapolitikát képviseli, ezért nem érti az EU, hogy voltaképpen mit akarnak elérni a magyarok. Szólt arról is, hogy áttörést jelent a kettős állampolgárság intézménye a határon túli magyarok számára, ezzel a lehetőséggel mind a tömbben, mind a szórványban lakók igyekeznek is élni. Úgy vélte, az év végére elérik Romániában az állampolgársági igények száma a 350 ezret. Az erdélyi magyarságból véleménye szerint 100-200 ezren szavaznak majd a jövő évi magyar parlamenti választásokon. Mint mondta, az erdélyi magyaroknak új lesz a levélben való szavazás intézménye és a külhoni magyarok számára előírt választói névjegyzékbe való feliratkozás is. Toró T. Tibor utalt arra, hogy "kőkemény nagyhatalmi érdekek érvényesülnek az EU-ban, Magyarország pedig nem nagyhatalom", emiatt nem elég erős, hogy érdekeit érvényesítse egyes nagyhatalmakkal szemben. Csáky Pál azt mondta, sok idő telt el Trianon óta, és a 20. században "nem igazán sáfárkodtunk jól az idővel". Ellenpéldaként hozta fel Ausztriát, ahol mindvégig konszenzus volt a külhonban rekedt osztrák állampolgárokat illetően, ezért lett sikeres Dél-Tirol autonómiája. Szerinte a szlovákiai nacionalizmus és magyarellenesség az egyik, a felvidéki magyarok meghasonlása pedig a másik oka annak, hogy Szlovákiában jóval kevesebben kérik a magyar állampolgárságot, mint máshol. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója hangsúlyozta, a kettős állampolgárság a nemzeti integráció keretébe tartozik, a magyarságot pedig több szinten kell integrálni. Az alaptörvény ezt elvi síkon teszi. Az egyének integrálása a státustörvénnyel kezdődött, s a magyar állampolgárság intézményével teljesedett ki. Meglátása szerint helyi szinten a népesedéspolitikát és a migrációt nem tudják befolyásolni, ugyanakkor pozitívnak ítélte meg azt, hogy létezik a kisebbségben élő magyarságot kiszolgáló, "kialakuló" intézményrendszer és van nemzeti politikát valló kormány. Megemlítette, hogy nemzetközi konferenciákon folyamatosan előadásokat tartanak, amelyeken elmagyarázzák "az európaiak által értett keretek között" a magyar autonómiatörekvéseket is. Hangsúlyozta: 2014-től bármi is lesz a parlamenti választás eredménye, minden politikai erőnek számolnia kell a külhoni magyarok politikai akaratával. Vári Fábián László kárpátaljai költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja elmondta, hogy a kárpátaljai családoknak minden esetben negatívak az emlékei Trianonnal kapcsolatban, de a rossz emlékeken túl most új korszak kezdődött - fűzte hozzá. Mint mondta, a rendszerváltáskor ébredtek rá arra a kisebbségi magyarok, hogy társadalmilag is szerveződniük kell, később azonban az egységes érdekvédelmi szervezet több irányzatra szakadt. A mostani vezetők céltudatosan készülnek arra, hogy megszervezzék a kárpátaljai magyarságot - állapította meg. A kerekasztal-beszélgetést Gazsó L. Ferenc, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgató-helyettese vezette. Elmondta, október 27-én élő körkapcsolásban közvetíti a magyar közmédia a székelyek nagy menetelését. (MTI) 2013. október 25.Király László kapta az Arany János-díjatKirály László költő, író kapta meg idén az Arany János-díjat a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványától. Ezt közölte a szervezet az MTI-vel. Az idén hetven esztendős Király László kolozsvári költői, írói munkásságának elismeréséért vehette át a díjat Budapesten az alapítvány kuratóriumi elnökétől, Oláh Jánostól. A díjazottat Szakolczay Lajos irodalomtörténész, kritikus méltatta. Király László mindmáig legnagyobb visszhangot kiváltó műve, az 1972-ben megjelent Kék farkasok című regény epikai formában megírt nemzedéki számvetés, a közelmúlt történelmének, az ötvenes-hatvanas évek erdélyi magyar falujának s a városnak leírása – emlékeztetett a közlemény. Az írónak idén jelent meg az Orpheusz Kiadó gondozásában a Készülődés Pazsgába című legújabb verseskötete, de hetvenedik születésnapja alkalmából a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó is készül egy átfogó versválogatással. Az Arany János-díjat korábban mások mellett Hornyik Miklós, Szörényi László, Jánosi Zoltán, Kiss Benedek, Vári Fábián László, Ferenczes István, Jámborné Balog Tünde, Oláh János és Szakolczay Lajos vehette át. A díjazottak egy Arany Jánosról mintázott kisplasztikát kapnak, Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. A Magyar Írószövetség 1989-es közgyűlése döntött úgy, hogy alapítványt hoz létre a magyar irodalom értékeinek védelmére, gondozására. Az Arany János Alapítványt 1990 tavaszán jegyezték be. A szervezet 1995-ös közgyűlése határozott az Arany János-díj adományozásáról. A pénzjutalommal járó elismerést minden évben az 1956-os forradalom ünnepnapján, október 23-án adják át. Krónika (Kolozsvár) 2014. április 12.Lelki kenyér a versSzámos irodalmi, művészeti programot rendeztek tegnap a Kárpát-medencében a költészet napján, József Attila születésnapjára emlékezve. Budapesten negyedik alkalommal szerveztek Versmaratont, Debrecenben megrendezték a költészeti fesztivált, Szentendrén pedig újra volt Verskommandó. Nagy érdeklődés mellett zajlott az egész nap tartó Versmaraton a budapesti Thália Színház Mikroszínpadán, ahol mintegy hetven kortárs költő olvasta fel verseit, a közönség megismerhette Az év versei 2014 című kötet szerzőit. Oláh János költő, író, a hagyományosan a költészet napjára megjelenő kötet kiadójának vezetője elmondta: a tavalyi év válogatása, 100 költő versei jelennek meg a kötetben. Mint fogalmazott, a költészet napján mindig sok a versműsor, de élő költőtől szinte alig hangzott el vers. A felolvasással arra szerették volna felhívni a figyelmet, hogy a mai költészet is létezik, kortárs költők is írnak verseket, nem is rosszakat. Oláh János elmondta: úgy döntöttek, hogy a költők saját maguk mondják el verseiket, ne színészek előadásában hangozzanak el a művek. Ha rosszabbul is mondja a szerző versét egy színésznél, az az értelmezési módszer, ahogy ő felolvassa, akkor is fontos kordokumentum – emelte ki. Raffai Ágnes szabadkai színésznő nyerte el a fődíjat a Versünnep Fesztivál professzionális színészeknek, előadóművészeknek és szakirányú hallgatóknak meghirdetett versmondó versenyén, amelyet a költészet napja alkalmából rendeztek meg a budapesti Nemzeti Színházban tegnap. „Ez a délután a szó, a magyar szó ünnepe volt” – mondta az esti díjkiosztón Császár Angéla színművész, a zsűri elnöke, hozzátéve: szükségünk van ezekre a szavakra, és a versekre. „Lelki kenyér a vers” – emelte ki Áprily Lajos szavait idézve. A költészet politikai rendszereken felülemelkedik, ezt bizonyítja az is, hogy 1964-től emlékezünk meg József Attila születésnapjáról – mondta Vári Fábián László kárpátaljai költő József Attila lillafüredi emléktáblájánál tegnap (felvételünk). A József Attila-díjas költő úgy fogalmazott: a magyar közéletben igazán ritka az, hogy ezzel mindenki egyetért, ennek a napnak a legfontosabb üzenete, hogy József Attila mai és minden magyar ember számára egyaránt fontos. Bár a költészetet az utóbbi évtizedekben többször temették, ám meg tudott újulni, „jó ebben a rohanó világban megállni olykor, kézbe venni egy Radnótit, Pilinszkyt, Nagy Lászlót, Weöres Sándort, hogy a nagy mesterek gondolataiban megpihenjünk” – mondta Vári Fábián László annál a márványtáblánál, amely arra emlékeztet, hogy 1933-ban József Attila a lillafüredi írótalálkozón írta a magyar irodalom egyik legszebb szerelmes versét, az Ódát. Csak a vers a fontos, amely szólhat bármiről, de azt a „líra arisztokratikus méltóságával tegye”, adjon érzelmi többletet, üzenjen, keltsen visszhangokat, hogy az olvasó hetek múltán is érezze az újraolvasás kényszerét, legyen élmény a verssel való találkozás – tette hozzá, majd József Attilát idézve azt mondta: vers kell, hogy írassék! Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. június 24.Átadták a Magyar Örökség DíjakatÚjabb hét kitüntetettnek ítélték oda a Magyar Örökség Díjat. A Magyar Örökség és Európa Egyesület elismeréseit szombaton adták át a Pesti Vigadóban. Magyar Örökség Díjban részesült Faragó Laura előadóművé-szete, amelyet Tóthpál József kultúrakutató méltott az ünnepségen, valamint Jónyer István sportteljesítménye, amelyről Stocker Miklós, a Magyar Asztalitenisz Szövetség tiszteletbeli főtitkára beszélt. Elismerésben részesül Gazda József művészeti, szociográfiai és közírói életműve. Halász Péter népművelő, néprajzkutató laudációja szerint Gazda József munkássága sokrétű, mondhatni minden lehetséges műfajban kereste és igen sokban meg is találta a szolgálat lehetőségét. "Váltott fegyverekkel és váltott lovakkal törekszik a magyar örökség védelmére és átélésére". Popovics Béla kultúrtörténeti munkásságáért vehette át a kitüntetést. Vári Fábián László költő, kritikus, műfordító szerint "Popovics Béla ma a kárpátaljai magyar közélet egyik jeles képviselője. Szavaira, előremutató intelmeire – akár a hit fontosságáról, akár a családi élet tisztaságáról és társadalomerősítő szerepéről beszél – figyelni kell". Losonczi Áron a fényáteresztő beton szabadalmának megvédéséért folytatott küzdelméért kapta a díjat. Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség tiszteletbeli elnöke méltatásában rámutat: "Losonczi Áron 2013-ban az év példaképe lett Magyarországon. Ma is Csongrádon él és dolgozik, gyártja az üvegbetont, szabad idejében szívesen zenél, közvetlen, kedves ember, aki akár ebéd közben is szívesen válaszol a házi dolgozat ügyében őt megkereső diákoknak". Elismerésben részesül a Hamerli család pécsi kesztyűje, a család munkásságát Sey Gábor helytörténész, családkutató, heraldikus mutatta be. Véleménye szerint "Pécs ipari, kereskedelmi, pénzügyi, kulturális és politikai életében kiemelkedő szerepet játszott a Hamerli dinasztia számos tagja, akik valamennyien kitartó munkájukkal, állhatatosságukkal, jó üzleti érzékükkel, s főleg szakértelmükkel szerezték, majd gyarapították vagyonukat". A Magyar Örökség Díjban részesült Matuska Márton délvidéki tényfeltáró munkásságáról Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke úgy vélekedett: "Matuska Márton célja a délvidéki tragédia föltárásával kapcsolatban nem pusztán az emlékezés, az emlékeztetés. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége által megismert hiteles személye arra tanít minket, hogy keresztényként feladatunk a kiengesztelődés, a megbocsátás azoknak, akik gyűlöletből és kapzsiságból ezeket a rémtetteket elkövették". A Magyar Örökség Díjat azok kaphatják meg, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. A díjat évente négy alkalommal adják át, szombaton immár hetvenötödször. Az elismerések odaítéléséről a Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság dönt. A kitüntetést életre hívó Magyarországért Alapítványtól a díj gondozását 2003 márciusában vette át a Magyar Örökség és Európa Egyesület. Népújság (Marosvásárhely) 2014. augusztus folyamánCsendes jubileum- Megjelent a zilahi Hepehupa 50. száma – „Hiába él, aki senkinek sem használ.” (Báthori István) Lehet-e, szabad-e a Szilágyságban – Zilahon – művelődési folyóiratnak találóbb címet adni? Abban a tájhazában, melynek nevét Báthori István, Ilosvai Selymes Péter, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Ady Endre, Bíró Lajos… s még oly sok híresség emelte a magyar szellemi élet jelképes Pantheonjai sorába, természetes gesztus, hogy egy irodalmi lap fejlécén, címlapján Ady Endre híres versének – Hepehupás vén Szilágyban – sorai visszhangozzanak bennünk, mely egyszerre utal a történelmi vármegyére s annak természeti adottságára, melyről Beke György (1927– 2007) oly érzékletesen, ihletetten ír az 1975-ben megjelent riportkötete – Szilágysági hepehupa – Prológusában: „Maga a természet írta elő, mikor e tájat megalkotta. Egymásra szabadítva hegyeket-dombokat, hogy mindegyre összeugorjanak, de békítve is őket, hogy szorításuk elernyedjen, ölelés válhasson belőle. A Szilágyságról csak ezzel lehet kezdeni a krónikát: a hepehupával… (…) Erről a hepehupáról sokáig azt hittem – tán van még, aki így hiszi –, hogy szép hasonlat, költői kép csupán, hangzatos, el lehet játszani vele. E táj megtanít, hogy ez itt nem díszlet, hanem lényeg. (…) Dombról völgybe, lefelé száll, szalad a hepehupás táj, ez a törvénye. De a völgy aljából következik megint a domb, a kapaszkodó, minél mélyebb a táj bugyra, annál meredekebben, törvény ez is, szilágysági parancsolat. Nyugtalanító, de meg is nyugtató szabály.” A látvány ihlette természeti képet – mutatis mutandis – kivetíthetjük a tájegység történelmére, szellemi életének Petri Mór 1901-ben megjelent monográfiájából kiolvasható hullámmozgására is, melynek csúcsain ott találjuk a Református Kollégium megalapítását (1646), a Wesselényi Egyesület létrehozását (1883), a Wesselényi– és a Tuhutum-szobor felavatását (1902), a történelmi megye városaihoz – Zilah, Szilágysomlyó, Zsibó, Szilágycseh, Tasnád… – köthető megannyi társadalmi, művelődési eseményt, melyek meghatározták arculatát, szellemi életének alakulását. Közéjük tartoztak a megyeszékhelyen indított, megjelent lapok – Szilágy (1877), Szilágy és Vidéke (1883), Szilágy-Somlyó (1883)… –, amelyek nem csupán egy táj információs igényét voltak hivatottak kielégíteni, hanem közvéleményt formáltak, igényes szellemiségükkel a közösség műveltségi szintjének emelését is szolgálták. Az 1968-as területi-adminisztrációs átszervezés következtében robbanásszerűen felduzzasztott megyeszékhelyen a magyarság arányszáma mélypontra süllyedt. De az 1989/90-es fordulat valósággal tűzbe hozta, egységbe kovácsolta, cselekvésre buzdította a megye szellemi embereit. Az első hónapokban létrejött az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Közművelődési Egyesület helyi fiókja, a Szilágy Társaság, A Pro Zilah Egyesület, a szilágysomlyói Báthori István Alapítvány, a Zilahi Kincs Gyula Alap, a szilágycsehi Tövishát Kulturális Társaság… Újraindul a Szilágyság hetilap (1991). 2000-ben megalakul, s egy év múlva szilágysági művelődési folyóiratként, negyedéves periodicitással jogi bejegyzést is nyer a Hepehupa, melynek első száma 2002 januárjában jelent meg. A kezdettől igen igényes tartalmi és nyomdai kivitelezésben megjelenő lap alapítója és kiadója Major István nyomdatulajdonos, a zilahi Color Print kft ügyvezető igazgatója, támogatói sorában pedig ott találjuk a Szilágy megyei tanácsot, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központot, a Communitas Alapítványt. A megpezsdült szellemi mozgalom animátorai között meghatározó szerepet vállal a Petri Mór-díjjal kitüntetett Fejér László újságíró, aki a kezdetektől főszerkesztőként jegyzi a lapot, továbbá tanárok, múzeumi szakemberek, kutatók, képzőművészek, a kulturális élet jeles személyiségei. A Hepehupa lett a tájegység első magyar nyelvű művelődési kiadványa, hisz korábban csak hetilapok léteztek. A folyóirat céljairól a főszerkesztő tájékoztatott: „A kiadvány induláskor kitűzött célja a helybeli – szilágysági és innen elszármazott – szerzőknek közlési lehetőséget nyújtani. Előzőleg helytörténeti, néprajzi tanulmányok, irodalmi alkotások csak rétegkiadványokban, illetve magyarországi lapokban jelenhettek meg. A folyóirat szilágysági jellegét biztosítják a Szilágyság-kutatás témakörében – a Gyökerek rovatban – közölt tanulmányok: helytörténet, művelődés-, művészet- és gazdaságtörténeti munkák, néprajzi és népköltészeti gyűjtéseket összegző dolgozatok, egyháztörténeti írások. A kiváló helyi szerzők és kutatók mellett helyet kaptak a lapban szilágysági témákat feldolgozó, az egyetemes magyar kultúrértékeket bemutató írások szerzői is. Közülük említeném Papp Zoltán debreceni és Kovács Miklós váci történészt, Halász Péter budapesti néprajzkutatót, Karácsonyi Károly, Németországban élő természettudóst, dr. Kiss László szlovákiai orvos-történészt, Bíbor Mátét, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár levéltárosát, egyetemi oktatót, Petkes József képzőművészt és néprajzost… Az elmúlt években megjelent sorozatok közül említeném Kovács Miklósnak a volt Wesselényi Kollégium történetét, Lóga Zsoltnak a szilágysági vasúthálózat kiépítését bemutató dolgozatát, a nemrég elhunyt Majos Miklós tanárnak a szilágysági kertész-falvak életét bemutató írásait. Föltétlen szólnom kell az évfordulókhoz kötődő tematikus számokról: Ady Endre zilahi életéről (2002), a kuruc szabadságharc 300. évfordulójáról (2003) – e számban közöltük Tóth–Máté Miklós: Rodostó című egyfelvonásos drámáját, amelyet Kassán mutattak be először –, továbbá a Munkácsy Mihály alkotásainak csíkszeredai kiállítása alkalmával született írásokat… Fölvállaltuk a helyi, illetve innen elszármazott írók és költők – Simonfy József, B. Simon György, Müller Dezső, Boda Edit, Kiss Lehel, Győrfi Simone, Fazakas László… – alkotásainak közlését. Ugyanakkor helyet kap a lapban a magyar nyelvterület számos alkotója: a kárpátaljai Vári Fábián László, az anyaországi Újházy László, Devecseri Zoltán, Borbély László, Villányi László, Grendel László… Verssel, prózával volt jelen a lapban a szebeni származású Franz Hodjak, az amerikai Peter Cooper… Irodalomtörténeti témájú írásaink hasonlóképpen tágítják azt a szellemi kört, ami olvasóink tájékozódását segíti. Nagy figyelmet fordítunk a megye képzőművészeti életének bemutatására. A lap »minitárlata« az első és hátsó borítókon színes reprókban, igényes nyomdai kivitelben járul hozzá a kiadvány tematikus palettája megjelenítéséhez. Szabó Vilmos, Barta Ilona, Adorján Ilona, Sepsi József, Hajdú Attila, Szervátiusz Jenő, Wagner Péter alkotásai, továbbá a New York-ban élő Frank Deak fotóművész szilágysági, illetve a világ más tájain készült fekete-fehér és színes képei számottevően gazdagították, emelték a művészeti rovat fényét. A tematikai gazdagságot jelzik a lapban közölt tudományos munkák, Egyed Ákos, a nemrég elhunyt Csetri Elek, Vékov Károly, Kozma Dezső, Péntek János szilágysági vonatkozású vagy általános témát feldolgozó munkái a lap szélesebb beágyazódását szimbolizálták, növelték értékét és ismertségét. A 10. évfolyam idején végzett összegzés szerint a Hepehupa hasábjain száznál több szerző 1226 írása jelent meg, ebből 110 tanulmány, 57 néprajzi dolgozat, 25 önéletírás, számos vers, kisregény, regényrészlet, dráma, vallási tárgyú dolgozat, könyv- és lapismertető jelent meg. Folyóiratunk népszerűsítését, ismertetését szolgálták az olvasókkal szervezett találkozók a megyében, továbbá Kolozsváron, Szebenben, Nagybányán, Szamosújváron, Nagyváradon, valamint a határainkon túl: Budapesten, Győrben, Gyulán, Bécsben… Munkatársaimmal – Bekő N. Ildikó, Kiss Lehel, Kovács Kuruc János, Lakóné Hegyi Éva, László László, Zsigmond Attila, Szőke Anna, Major Éva, Niculaş Tudoran Cristian – azon munkálkodunk, hogy az induláskor felvállalt szolgálatunkat és szerepüket a lehető legjobban teljesíthessük.” Egy maroknyi csapat zászlajára írta, hittel vallja Báthori István erdélyi fejedelem szavait: „Hiába él, aki senkinek sem használ.” Ez a kitűnően szerkesztett lap, a kiváló nyomdai kivitel is igazolja, hogy áldozatos hittel és munkával ki lehet emelkedni a hepehupa völgyeiből, hogy a kommunista diktatúra idején palackba zárt jó szellem, a nyilvánosságtól eltiltott, a tevékenységében korlátozott, a béklyóitól megszabadult alkotó akarat csodákat tud teremteni. Ilyen csodaszámba menő siker a Hepehupa ötven száma – távol a tudományos, kulturális centrumoktól, jelezve azt, hogy a használni akaró, a tájhaza és lakói, az egyetemes magyar szellemi élet szolgálatára elszegődött, ihlettel és cselekvő akarattal megáldott személyiségek valóban hasznára lehetnek a magyar kultúrának és szellemi életnek. Máriás József, Művelődés (Kolozsvár) lapozás: 1-25
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
